A Kawaii dake ja Nai Shikimori-san (Shikimori's Not Just A Cutie) egy romantikus vígjáték anime, amelyben Yuu életét szinte csak balszerencse övezi. A pénztárcájának rendszeres elhagyásától kezdve, a tökéletesen akadálytalan területeken való botladozásain felül, a gravitáció is kirívóként kezeli őt valamelyest nyomásgyakorlásokkal. Nincs olyan ziccer, amely a fiatalember számára ne foglalna magába kisebb-nagyobb zökkenőt. Minden napja hétfő. Ugyanakkor elég szerencsés abban, hogy nagyszerű barátokat tudhat maga mellett. A társaságának fénypontja a barátnője, Shikimori, aki amennyire bájosan tétova a hétköznapi döntéshozatalokban, olyannyira határozottan, a tőle telhető legjobb képességekkel tesz meg mindent minduntalan azért, hogy védőhálót jelentsen peches szerelmének. Mindebből született a románc, amelynek tagjai lelkületesen és önkéntelenül is szenvtelenek az egyfelől agyonfilterezett, másfelől bigott társadalmi befolyással szemben.
Az anime kezdetben mintegy azt sugallja, hogy nem számíthatunk többre egy látványos gegtől, amelyben a környezetével módfelett előzékeny és velejéig lelkiismeretes Yuu hozzászokva a szerencsétlenségeihez, átvészeli a mindennapjait, miközben Shikimori ninjákat megszégyenítően oltalmazza az útjain. Noha ezen a kontrasztos kiindulóponton nyugszik a tizenkét epizód, de a két főszereplő gondos felnövekedésével párhuzamosan, mondhatni sorsszerű, a gyermekkorukból is építkező alkati kiegyensúlyozással.
Nem csupán Shikimori odaadásán van a hangsúly, hanem Yuu igyekvő viszonzásán is. A felszínen érthető, ha egy laikus azon töpreng, Shikimori miért tűri Yuu örökös bukdácsolásait, gyakorlatilag felesleges és többletmunkára fogva a körülötte lévőket, ugyanakkor – lágyan kibontakoztatva a szerelmesek nézeteit – sarkalatos, ahogyan a béta-nyurga fiú rendre koncentrál az ügyes-bajos dolgainak puhítására, különösen Shikimorira tekintettel. Minden erőfeszítése, amit egy-egy általános kellemetlenség elkerülésének érdekében tesz, nagyban kifejezi, mennyire értékeli mindig éber barátnőjét. Tudja, hogy a lány pallérozottan megmenti, de ezt nem szeretné magától értetődőnek venni, ezért állhatatosan törekszik arra, hogy vigyázza szeretteit, még akkor is, ha nem tud olyan hibátlan eredményeket produkálni, mint Shikimori. Mindezen arányosság teszi lehengerlően szerethetővé egyaránt a párosukat és külön-külön a személyüket. Jóllehet
a kapcsolatukban betöltött nemi szerepük korántsem éppen szokványos, vagy úgyszólván idealizált,
de az egymás iránti becsületük annál inkább lényegesebb.
Az anime egyik legfőbb hathatóssága, hogy a tüneményes főszereplőket körülvevő karakterek dinamikusak. Mindannyiuk tisztességes jelleme és árnyalata segíti egyengetni a szerelmesek filozófiáját. Ily módon a mellékkarakterek magcsoportja tisztán kidolgozott és emlékezetes szereplőgárdává nő, ki-ki a sajátosságaival és erősségeivel: az aranyosan forrófejű Shuu, a sportosan agilis Kyou, valamint a sztoikus, kissé fanyar, de abszolút kedvelhető furcsaság Yui. Kifejezetten szórakoztató nézni, ahogyan statikus őszinteséget preferálva támogatják egymást. Ugyanakkor javarészt Yui és Kamiya azok, akiknek a különféle interakciói szolgáltatnak üdítőbb visszhangot.
A Kawaii dake ja Nai Shikimori-san egy laza, iyashikei-szerű, könnyed tempójú mű. A mély érzelmi súly hiányára azonban az anime voltaképpen rávilágít, amint előszeretettel teret ad azoknak a tényezőknek, amelyek bizonyos pontokon az általános érzületeket diplomatikusan megbolygatják. A simulékony oldalvonulatok, akárcsak a Kamiya-ra összpontosítók – de más, kisebb darabkák, amelyek önmagukban nagyobbak, mint a sorozat többi része – csaknem megkövetelik, hogy az atmoszféra olykor értelemszerűen túlmutasson a romantika korlátozott fogalmán.
A páros életében érvényt szerzett külön-ágú viszonyulások minden erőltetés és túlcsordulás mellőzésével működnek. Újfent említésre méltó Kamiya szerepe, aki egykoron beleszeretett Izumi-ba, ám már nem kezdeményez nála, hiszen tud a fiú bimbózó kapcsolatáról. A keserédes szituációra fókuszáló epizód egy hamisított Hamupipőkeként vonultatja fel a lányt, aki nem csak az üvegcipőjét, hanem a hercegét is elveszítette. Az anime lassan pörgeti fel a hőt, és Kamiya-t használja több effektus katalizátoraként. Folyamatos feszültség és mesteri meglepetés épül fel az “alternatív paletták”, azaz Kamiya és Shikimori között. A jótékony, komikus koncepcióhoz képest
emelkedett hangulatú epizódok jelentenek – a történet helyett inkább a karakterek szempontjából – érdemi tetőpontot.
Zseniálisan közvetítik Shikimori, Izumi és Kamiya szimpatikusságát, kiváltképpen Kamiya fejlődésének megközelítése, és Izumi iránti érzelmeinek feloldása által, valamint azokkal a pillanatokkal, amelyekben reagálásként megnyilvánul Shikimori karakterének valódi ereje és szíve.
Az anime vizualitásban briliáns. A dizájn egészen markáns légkört teremt, mindemellett olyan lendületet lehel az iskolai élet területeibe, hogy gyakorlatilag érezni, ahogy a Nap megvilágítja az arcunkat, miközben a karakterek például az iskola udvarán sétálnak. Ilyen kivitelezéshez érett tehetség kell, amely kiemelendő, nem különben tisztelendő. Időnként egészen fényűzősre sikeredett az ábrázolás, olyan relatíve hétköznapi dolgokon is, mint a randevú helyszínek, vagy a tetőtér, jelentős tónusozással ahhoz, hogy kendőzetlenül elmerülhessünk az általuk közvetített érzelmekben. Az OP/ED
pezsgően modern köntösükben
ugyancsak szenzációsak, zeneileg is szívderítők.
A Kawaii dake ja Nai Shikimori-san első évada felvidítást, elérzékenyülést és simogatást kínál, kibontakoztatva pompás szereplőinek motivációit, erősségeit és félelmeit. Míg az első felvonás leginkább egy kihűlt és hézagos puding, addig a második felvonás olyan, amilyennek a sorozatnak a kezdetektől fogva lennie kellenne. A félidőt követően egyszerűen, azonban derekasan magába szippant. Könnyed drámai fordulatok, meghatóan szórakoztató, egyébiránt tanulságos fejlemények. Egyes tematikák elcsépelten megközelítettek, viszont az események során kiforrt konklúziók csodálatosak. A zárás pedig gyakorlatilag fokozott inzulintermelést követel.
A slice of life műfajú animék zöme vetésforgószerűen telített klisékkel, azonban Yuu és Shikimori története elegendő ahhoz, hogy kvalitás legyen a felhozatalban. Méltányolandó az üdvös, ízléses, fiatalkori szerelemnek a nulláról épülő témája a túl sok libidóval rendelkező kortárs választékkal szemben. Ha a romantikus pillanatok gyakoriságát, és az intimitás általános szintjét tekintjük, a mű olyan, akár egy csésze, érzékeket lágyító, pihentetést kiegészítő tea egy meghűlés során, vagy egy hűvös szellő egy nyári napon, míg sokak számára egy félig maradandó emlék, amely tűzijátékként bukkan fel az égen, elbűvölően mindaddig, amíg tova nem tűnik.
Nem elhanyagolható a tény, hogy az anime képviselte fő morál tulajdonképpen, hogy igaz szerelem akkor létezik, ha azért szeretsz egy embert, amilyen, nem megítélve a gyengeségei és a külseje szerint. A karakterfejlődések példaként szolgálhatnak arra, miben rejlik az igaz törődés. Első benyomásra bizonyosan, utólag kevésbé, de elkönyvelhető Yuu a szerencsétlenek netovábbjaként, ugyanakkor mégis az egyik legszerencsésebb ember a világon, hiszen Shikimoriban – aki kiteljesedhet nőiesedésének abban a formájában, amelyben otthonosan tud és szeret mozogni – a kétségkívül kivételes létéhez kivételes partnerre lelt.
